A vonatut nem igerkezett rovidnek, raadasul volt benne 2 atszallas is, de jo otletnek tunt, hogy ne repuljek. Sosem jartam meg Albionban, es arra gondoltam, hogy a vonattal delrol eszakra atszelve az orszagot, legalabb kicsit latok belole. Istenem, hogy ez milyen jo otlet volt. Azt azert sejtettem, hogy a vasuti kozlekedes nem magyar viszonyok kozott zajlik, ebben nem is csalodtam, azt viszont, hogy a taj, foleg mar Skociaban ilyen gyonyoru lesz, almodni se mertem. Kopar dombok mindenfele, rajtuk a vegtelenbe futo kokeritesek, legeleszo birkak es idonkent egy-egy farm, melyeken latszott, hogy nem tegnap epitettek oda. A jo ertelemben. Azonnal magaval ragadott a taj romantikaja. Az elso atszallas Birminghamben volt, siman ment, konnyen meglett az edinburgh-i vonat. Ez aztan egyenesen eszaknak vette az iranyt, vegig a part menten, kb. Carstairs Junction magassagaban (ez csak tipp, mert nem kovettem vegig a vonatot gps-en de neha raneztem merre jarunk) fordult keleti, eszak-keleti iranyba Edinburgh fele, at keresztbe Skocian. Ah, ide mindenkepp visszajovok meg, erre a reszre. Edinburghben volt a 2. atszallas, az aberdeeni vonatra, ami meg vegig a keleti part menten haladt, at Dundee-n. Ah. Erre a reszre is visszajovok meg. :)

Aberdeenbe mar szakado hooesesben futott be a vonat. Parissal az allomason talalkoztam, mondta, hogy csak az en tiszteletemre esik, eddig beke volt. Nem koszonte meg. A kozlekedes persze osszeomlott azonnal, a skotok hulyek, hiaba elnek ott ahol, a teli gumit nem ismerik. Hirbol se. Szal mindenki ott rallyzott az utakon. A buszunk is. Kesett is rendesen. Ledobtuk a cuccot, es mentunk is tova az egyik gorog srachoz egy sorre, meg kicsit dumalni. Volt ott 3 gorog, 2 spanyol, 1 osztrak, 1 sved meg Peti a magyar. Tiszta erasmus. Masnap Paris meg dolgozott, ezert egyutt bementunk az egyetemre, ami finoman szolva is jol nezett ki, tekintve, hogy 1495ben alapitottak, es azota is ugy nez ki. Ah, es en meg azt hittem, hogy a mienk jol fest (amugy jol is). Epp vmi diplomaoszto volt igy a sracok skotszoknyaban (kilt) rohangaltak a peloig ero hoban. Nem irigyeltem oket. Itt szetvaltunk, Paris elment dolgozni, en fotozgattam az egyetemen meg kicsit majd bevettem magam a belvarosba. Aberdeen maga gyonyoru, bar kicsit rontott az elmenyen, hogy a ho kb. haromfele megjelenesi alakja hullott a nyakamba folyamatosan. Na jo, hazudok, meg jobban nezett ki tole. Mikor megeheztem, az egyik plazaban ettem egy lasagna-t. Egyszerre neztuk hulyenek egymast a pultos csajjal. O engem azert, mert nem kertem hozza sultkrumplit, en ot azert, hogy hogy lehet ilyen hulyeseget kerdezni. Este eloszor a BrewDog nevu helyen kezdtunk, mely sajat soreit arulja, igy ki kellett probalni. Tobbek kozott a vilaghires Sink the Bismarck nevre hallgato csodat is, mely a maga 41%-os alkoholtartalmaval a legerosebb jelen pillanatban. Lenyomva a 40%-os Schorschbock-ot, a nemet indulot. Innen aztan egy volt katolikus templombol kialakitott sorozobe mentunk tovabb. Bizarr hely volt. Anno meg Rostockban lattam egy templombol kialakitott lakohazat, a fohajoban levo piacon voltam is es mar is fura volt. Aberdeenben tobb templomban is sorozo, kaszino uzemel. Hmm...

Masnap Parissal kocsit bereltunk, es delnek vettuk az iranyt. Egy Yaris volt. Nyari gumikon persze. Majd mutatok fotokat, milyen utakon mentunk... :) Elso allomas Stonehaven volt, itt megneztuk a kikotot, majd elmentunk a Dunnottar Castle-t is szemrevetelezni (wiki, google maps). Nem lehet szavakba onteni, hogy hogy nez ki a hely. Mivel vizszintesen szakadt a ho eppen, meg dramaibb volt a latvany, a haborgo tenger fele magasodo romokkal. Ide is visszajovok meg, de nyaron. Innen a Lunan melletti Red Castle romjaihoz mentunk. A nyulak szinte a labunk kozott rohangaltak, annyian voltak mindenfele. Remek ido lett ekkorra, a lemeno nap fenye meg jobban kiemelte a kastelyrom voros szinet, nem lehetett rossz kepeket csinalni a kornyeken. Barangoltunk kicsit meg a homokos tengerparton es hazafele vettuk az iranyt. Utkozben megalltunk megint Stonehavenben, mert itt van a szulohazaja a meltan hires panirozott, ranott Mars csokinak. Egy ilyet ennem kellett. Amilyen undoritona hangzik (egyutt sul a hallal, meg a krumplival az olajban, tehat az ize is olyan), olyan meglepo volt, hogy nem volt rossz. De azert anyat nem kerem meg, hogy vasarnaponkent a csirkecomb melle ilyet is rantson. Este szolid otthonulos sorozes volt, mert a hideg kivette minden eronket.

Szombaton harman mentunk eloszor Glenfiddich whiskey otthonaba megnezni az elkeszitesenek a folyamatat (nem lehetett, mert a tel miatt epp akkor zartak be, illetve amugy nyitva lennenek, de a tavalyi tel elegge megrongalta oket es meg mindig a sebeiket nyalogatjak), valamint whikeyt kostolni. Nem mondom, hogy nagy rajongo lettem, de be kell latnom, miert isszak itt ezt a hidegben, es nem sort. Utana felmentunk Macduff-ba megnezni a tengeri akvariumot. Sajnos az utak olyan rosszak voltak, hogy az utazassal tul sok ido ment el, ami a latnivalok rovasara ment.

Vasarnap megint eszaknak vettuk az iranyt, a cel Fort George (wiki, google maps). Az utolso nagy skot felkeles utan epult, elrettentes celjabol. Mukodott. Soha nem hasznaltak. Illetve katonak most is allomasoznak benne, de ostromlva nem volt. Amugy latogathato. Kiveve, ha ki van irva az ajtora, hogy sorry, de a szar ido miatt becsuktuk a boltot. Es ki volt irva. Pedig mint az obol legkeskenyebb pontjan allo erod, remek lehetoseg nyilik a falakrol, balnat, delfint meg fokat nezni. Mindegy. Remekul be volt havazva, a kulso var nyitva volt, negyen voltunk, minden lehetoseg adott volt a vilagtortenem legnagyobb hocsatajara. Amig Peti elo nem adta az Indul a bakterhazat. Vagyis futas kozben ugy dobtak kepen, hogy se kep se hang, nem lattam semmit, de arra emlekeztem, hogy elottem volt egy fal, gondoltam addig elmegyek fedezekbe, kiszedem a fulembol a havat. Amit nem lattam, az a fal toveben huzodo futoarok volt, amibe beleesve rommavertem a terdem. Most a jobbot, mert ugye Chileben a balt tettem tonkre, igy ket labra santitva lenyegeben ugy megyek mint egy normalis ember. :) Persze azert kis szunet utan ment a csata tovabb, mint nekem verzo lab. 2 ora mulva mar nem hajlott. Azota sokat javult, mar majdnem olyan mint volt. De a kotes meg marad, mert bor nem sok maradt rajta. Este Paris megint fozott remek, remek gorog paradicsomlevest (nem ez a neve, de az volt, es nagyon jo volt). Ettem haggist (ezt meg elso este) illetve un. fekete puddingot, ami nevevel ellentetben lenyegeben hurka. Illetve mindkettonek pont olyan ize volt, mint a magyar hurkanak.

Hetfo. Hazautazas. De. meg beszaladtam a varosba ezt azt venni, kozben ezerrel szakadt a ho. Nagy nehezen kivanszorgott a busz a repterre, aszittem le fogom kesni a gepem, mert tobbet allt, mint ment. De kiertem. Becheckoltam. Leultem, vartam. Kb. 14.30 korul elkezdtek beszallitani a 12.40-es (!) londoni jarat utasait, majd az 15.00-as jaratomra kiirtak, hogy 18.23. Ami nekem fakereszt mert akkor mar a London-Bp gepen kellett volna lennem. Eddigre mar oriasi lett a kaosz, ahogy egyre tobb jaratot toroltek a szakado ho miatt. Mire kiertem a British Airways pultjahoz, hogy megkerdezzem, hogy jutok haza, a jaratomat toroltek. Atraktak holnapra. Visszajottem a varosba, mar megint szegeny Parisnal vagyok. Ez annyira nem ment konnyen. Eleg jol osztottam be a felvett penzt, lenyegeben a vegebol fizettem a busz 1.70es jegyet. Visszafele necces volt. Pontis osszeg kell, mert a sofor nem ad vissza. 1.70et nem lehet ugye felvenni. Az uccso ermeket is eloszedtem a zsebembol, de eleg lett. Remelem holnap azert mar hazajutok valahogy...