Na, tegnap reggel mikor végeztünk a csirkékkel, elmentem a keverőbe, ahol persze már egyáltalán nem ugyanaz a fószer vitte ki a csirkéknek az anyagot, mint szombaton. Mikor már percek óta magyarázták neki, hogy melyiket hova kell, és nem láttam felgyúlni a fényt az arcán úgy döntöttem megint utazok egyet a zsákokkal. Azt mondjuk nem értem mi olyan bonyolult abban, hogy a piros szalagos zsákot abba az épületbe aminek az ajtajára ki van írva pirossal, hogy kísérleti csoport, a bontatlant meg abba amire kékkel az van írva, hogy kontroll. Bár ez gyakran előfordul, hogy a legbagatellebb dologról is beszélnek egymással vagy 10 percet mielőtt lenne válasz. Szeretnek beszélni asszem.

A tény, hogy nem vacsorázom az esetek nagy részében, továbbra is megoldatlan talány számukra, azóta még 2 embernek kellett elmagyaráznom, hogy semmi gondom a kajával. Ebéd aztán aztán szólt Hui, hogy menjünk be a városba vacsorázni egy nyugati étterembe. Hát mondtam, ennek nem leszek elrontója. Úgyhogy felhívta a céget, hogy hol van ilyen a környéken, és bementünk. Teljesen korrekt kis étterem volt, rendeltem egy akkora steak-et, mint a fejem. :D Ha már lúd. Kicsi probléma adódott az elején, mert a rábökés után (étlap kínaiul-angolul volt) a pincérnő kérdezett vmit amit én ugye alap, hogy nem értettem, de Hui meg nem tudta elmagyarázni. Annyit kivettem, hogy vmi százalékot kérdez. Először azt hittem, arra kíváncsiak mennyire akarom átsütve, hát mondtam, hogy jó nagyon. De nem ez volt. Hui végül felhívta a tolmácsot, aki meg nemtom hol volt, de a felét se hallottam, amit mondott, így sajnos maradtam tudatlan. Volt olyan fázis, mikor olybá tűnt, hogy az a kérdés, hogy a steak hány százalékát kérem, de mivel nem ismertem a 100% dimenzióit, így nem láttam értelmét a dolognak. Végül a 70%-ot választottam hasrautés szerűen. Szal azóta se tudom, mire vonatkozott a dolog, de remek lett az eredmény. Vastagsága meg kb. annyi volt, mint az ujjam, azért a végén már mély levegőket vettem. És az egész, a kukorica krémlevessel, salátával, rizzsel, borral volt 68 RMB. Ami kb. 2200-2300 HUF. A város legjobb éttermében. Asszem nem az uccsó steak-em tűnt el itt júliusig. Sztem hetente 1x azért benézünk.

Ja igen, a nyelvi problémákról sokat elárul a ma reggeli klasszikus beszélgetésem Xiaolong-gal (ővele csinálom a telepi munkát): Hi, how are you today? - Öööö, yes! :D Na akkor hagyjuk. Hajnalban nekem sem volt még erőm ebbe a gondolatmenetbe mélyebbre menni.

Munka és ebéd után gondoltam elmegyek kirándulni a telep körüli hegyek valamelyikére, olyan jól néznek ki, meg már mehetnékem is van. Elmondtam Xiaolong-nak a tervemet, először közölte, hogy nagyon meleg lesz, de mondtam neki, hogy tom de ennél már nem nagyon lesz hűvösebb szal ez van. De aztán olyan plasztikusan adta elő, hogy az erdőben fellelhető kígyók miként fognak engem hidegre tenni, hogy inkább elhalasztottam a dolgot. Kicsit jobban utána kell még járnom, hogy valós e a veszély vagy csak túlreagálta kicsit a dolgot. Addig is nincs túra. Viszont a kígyók állítólag időnként a telepre is benéznek, és ha van rá mód akkor csirkével a hónuk alatt távoznak. Szal mint mondtam, a biosecurity fogalma itt kicsit más.