Na, ma ebédre megjött a tolmácsom, meg a telep vezetője, így végre le tudtunk ülni átbeszélni a menetrendet. Nem volt egyszerű, 4 kínai meg én, akik közül 2 egyáltalán nem beszél angolul, köztük a telepvezető. Így aztán egy kérdés-10 perc hablaty kínaiul-válasz tempóban haladtunk, de vacsorára úgy végeztünk, hogy még az ólakat is végigjártuk. Hát khm, fogalmazzunk úgy, hogy itt más a biosecurity definíciója... :D A siker azonban teljes, holnap reggel 8.00kor jönnek az állatok, kezdődik a kísérlet, és az én effektív munkám is. Ami abszolút tudományos lesz, majd meglátjátok. Ja igen, és már most felmerült bennük, hogy nem vennék nagyon zokon, ha még egy  hétig maradnék a telepen, hogy biztosan flottul menjen minden. Azt már nem bírnám vízummal, mert csak 30 naposat kaptam, de mondjuk ha nagyon kell, akkor meg lehet hosszabbítani. Sajnos a hétvégi shenzheni kirándulást le kellett mondanom, mivel holnap van a betelepítés, este nem léphetek le rögtön vagy 2 napra. Hülyén is venné ki magát, meg ki tudja mi történne a kísérlettel, ha rögtön magára hagynám. Nem mintha olyan pótolhatatlan lennék, de mégiscsak ezért jöttem ide.

A tolmács mesélte, hogy mikor első este a telepen nem mentem le vacsorázni, azonnal hívták őt, hogy nem eszek, biztos nem szeretem a kínai konyhát, honnan hozassanak nekem most gyorsan a pusztába vmi nyugati stílusú vacsorát. Meg egyáltalán mit. Hát ilyenek ezek a kínaiak. :D

Vacsora után meg lehívtak kosarazni. Nem normálisak ezek. Eleve hogy lehet evés után kosarazni, 30 fokban, ilyen páratartalomban. De azért megmutattam nekik hol lakik a magyarok istene. Meg azt is, hogy nagy nem tud kosarazni. De a palánk alatt hatékony voltam. Eleve nehéz úgy játszani, hogy a 9 félmeztelen kínai közül ki kellett választanom azt a 4-et, aki velem van. És ugye a hey-n, meg hahón kívül sok kommunikácó nem volt köztünk a pályán. Ráadásul az egyik kiskölök (volt pár sztem vastagon 20 alatt lévő srác is a keltetőből) azt hitte, hogy majd nekem jön mikor palánkra tör, és akkor lesz valami. Miközben felsegítettem megkérdeztem tőle, hogy "hey man are you ok?". Még fél óra múlva is ez volt minden szavuk egymáshoz. A kis hugyosok. El is kapnám a grabancukat, ha kapnék levegőt, ülve. Ők meg nem motorral lennének. :)

Az élet itt a telepen a melósoknak nagyon kemény. A sima kétkezi munkásnak 0, azaz 0 szabadnapja van, cserébe ugye a csirke hétvégén is eszik. Itt élnek a telepen a semmi közepén, néhány szobájában van TV amin bejön 4 állami csatorna, gondolom olyan is lehet, légkondi nemigen. Van egy billiárdasztal, és kb. ennyi. Kérdeztem az egyik fiatalabb gyereket, hogy mit csinálnak itt ha nem dolgoznak. TV-znek, neki volt számítógépe is így ő szed le filmeket netről. Kínában a torrent tilos, (jelentem Isohunt és PirateBay nincs, Bithumen van, nem mintha tudnám mit jelentenek ezek a szavak) időnként le is csuknak érte egy két szerencsétlent, de bíznak benne, hogy ennyi emberből csak nem ők következnek. Ezen kívül van a kosárlabda, ami rendszeres  esti szórakozás a fiatalabbaknak, az asszonyok ülnek a ház előtt és beszélgetnek (gondolom úgy 6-8 év után már nehezen van új téma), meg sétálgatnak fel alá a telepen, vagy nézik a játékot. Egy fószer pl. egész este artikulátlanul énekelve rótta a köröket. A srác még egy dologra panaszkodott, hogy ugye lányok nem nagyon vannak. A telepen dolgozó nők nagy átlaga azért nálunk sem egy matyó hímzés, itt sem. Egy fiatalabb menyecske akad itt, a főnök titkárnője, aki ugyan szintén itt lakik, de gondolom ő erősen nem az ő ligájukban játszik. (srácok a kommentek előtt szólnék, hogy hőn szeretett édesanyám is olvassa a blogot, sőt nővérem állítólag beolvassa nagyimnak telefonon...) Szökőévente bemennek a "városba" a helyi bevásárlóközpontba ezt azt venni, de csak ha megy kocsi mert nem gyalogtáv. Na, ott vettem én a szúnyogrisztómat. Be is kéne már mennem a kártyaolvasóért. A kicsit magasabb beosztásúak, havonta kapnak 5 szabadnapot, megint megjegyezném, hogy hétvége nincs, akkor többnyire hazamennek. Szóval így sírjunk, hogyha szar a meló. És ők még azok, akik bent laknak a telepen. Tegnap elmentem, sétálni, gondoltam itt az ideje, hogy megegyenek a szúnyogok, és közben betévedtem a közeli hát... falunak nem nevezném. Van pár ház az út mentén. Utána kérdeztem, ők is a telepen dolgoznak, csak bejárnak. Nem tudom szavakba önteni. Csináltam fotókat, de sajnos lemenőben volt a nap, és a kevés fény messze meghaladta a Nikon képességeit (melynek képeit jelen pillanatban fel tudom tölteni), így visszamegyek majd rendes nappali fénynél. Viszont most befejezem, mert kezdődnek a meccsek, és várnak a többiek. [igazából ezt pár órája írtam, de akad a blog.hu is, és sajna vmi előzetes mentést rakott ki, most láttam csak. Még jó hogy mikor láttam, hogy nem akarja elmenteni a végső váltotatot, bemásoltam a gépre...]