Na, tegnap reggel végre tényleg megjöttek a csirkék, így elkezdődött a munka. Először ugye bekevertük a takarmányt, ami 1-2 napi adagokban történik, mert olyan meleg van és olyan magas a páratartalom, hogy többet egyszerűen nem bír ki. A keverőben van egy muki, akinek az a dolga, hogy a kinyitott és felhasznált takarmányos zsákokat szépen kirázza, összehajtja és egy helyre gyűjti őket, melyet utána elpasszolnak. Nincs itt kérem pazarlás, mint nálunk a telepeken.

Szal reggel betelepítettük a csirkéket az ólakba, kijelöltük a kísérleti és a kontroll csoportot, Majd laza egy óra alatt arról is meggyőztem őket, hogy jelölni is kéne a dolgot. Néha nagyon kényelmesek tudnak lenni. Mivel a kísérleti csoport tápjába adalékot is kevertünk, ezért azt már korábban ki kellett nyitni, úgy gondolták, hogy akkor egyértelmű, hogy a bontott zsák a ezé a csoporté, a bontatlan meg a kontrollé. Picurka lényegtelen apróság, hogy mikor elkezdik etetni a kontrollt, onnantól kezdve az a zsák is nyitva van... Na mindegy, megegyeztünk, hogy piros szalaggal jelöljék a kísérleti zsákját, meg ehhez tartozó épütetre is került piros jel, hogy mindenkinek egyértelmű legyen mi van. Ja és mondták azt is, hogy mindig ugyanaz a faszi viszi majd ki a tápot, aki épp ott volt velünk, így ő tudni fogja mi van. Asszem a srácok nem ismerik a B terv fogalmát, mi van ha pl. ez a fószer beteg lesz. Ezután lemértünk 100-100 csibét mindkét csoportból, amit minden héten meg kell ismételni, hogy lássuk van e különbség a súlygyarapodásban.

Mint a képen is látható, a legmodernebb technikai eszközökkel, folyt a mérés. Javasoltam, hogy be kéne szerezni egy digit. konyhai mérleget, mert ezek a jószágok hamarosan öntudatra ébrednek és nem fognak ilyen megszeppenve üldögélni a mérleg tányérjában, meg egy fokkal gyorsabb is lenne a dolog. Dolgoznak az ügyön. A takarmányhasznosítás kiszámításában azt is tudni kell, hogy mennyit is ettek pontosan naponta az állatok. Reggel viszont a maradékra vagy rátöltik az új adagot, vagy, ha valami miatt már nem fest jól, kiöntik. Mivel abban nem bíztam, hogy hajnalban a etetésért felelős dolgozó majd mérlegel, hogy jaja ezt most kidobom, hol a mérleg lemérem, nem maradt más választásunk, mint minden reggel visszamérni az el nem fogyasztott tápot. Itt jöttem rá, mekkora öngólt rúgtam. Ez ugyebár csak az etetés megkezdése előtt lehetséges, cserébe nem elhagyható lépés. Ami meg reggel 5.30-kor van. :D:D:D:D Utaztam 14 órát, hogy megint hajnalban keljek. Itt örütem, hogy ez nem tehén, nem kell 4-kor fejni. Én kis naiv... Ráadásul szólt a tolmács (aki este hazament megint, hétfőn jön újra), hogy a srác aki tőlem átveszi majd ezt a  kísérletet a telepen ha hazamentem, tehát többet közt az is a dolgom, hogy neki mindent megtanítsak, kínaiul sem érti 100%ban, hogy mi is történik itt. Szóval majd menet közben szépen belerázódik, mikor látja napról napra a menetrendet. Peti meg addig nem nagyon megy sehova. Legalábbis messzire nem. Ha ezzel végeztünk akkor még meg kell nézni mennyi csirkét vesztettünk előző reggel óta, miért, és mennyi volt az ő súlyuk. Mondtam, hogy tudományos lesz a dolgom. Mérlegelésben már jó vagyok.

Na asszem ez volt az a poszt, ami igazából senkit sem érdekelt. Csak gondoltam ejtek róla pár szót, mit is csinálok majd itt kint minden nap.