2010.11.22. 00:41 Peske
Atacama vol. 2
Ez az a bejegyzés, amit anno a hotelben talált gépen egyszer már megírtam, de elveszett. Sajnos mivel telórol írom, nincsenek wikipedia linkek, be kell érnetek a nyers szöveggel. Cserébe van ékezet. Valamit valamiért. Szóval. Szombaton reggel korán volt az ébredés, mert reggel ötkor már Aroldoval ültünk a buszon, hogy vastagon 4000m fölé mászva a kisbusszal, a reggeli nap első fényében csodáljuk meg a gejzíreket (Geyser del Tatio). A buszunk már nagyon szuszogott a végén, kevés volt neki az oxigén odafent. A buszból kiszállva -10 fok fogadott bennünket, ami a korai ébredés miatt még takarékon ketyegő anyagcserénkkel kiegészitve elég kellemetlen élmény volt. Rajtam volt minden cucc, amivel a skót telet terveztem átvészelni, egyes kiálló testrészeket így is azonmód visszahúztam hasüregbe. Biztos ami biztos. A látvány mindért kárpótolt azért minket. Ezek nem olyan magasra lövellő gejzírek voltak, többnyire inkább csak gőz jött belőlük. Max. embermagaságig lőttek ki. Irdatlan mennyiségü Terminátoros, Hegylakós és Top Gunos fénykép (vagyis Peti előbukkan a gőzből és csúnyán néz, Laci áll a ködben és csúnyán néz illetve Viktor áll a gőzben és csúnya(n néz) :D ) után továbbmentünk fürdeni. Az egyik gejzír vize kis tavacskában gyülik össze, abba lehet megmártózni. A trükkös a dologban az, hogy az aljzatról buzgárok formájában is jön az áldás ami villámgyorsan epilálja a popsit, ha valaki véletlenül ráülne. És nem igazán látod, honnan jön, így 1-2x tuti ráülsz. Aztán inkább maradsz a (sajgó) seggeden. De 4300m-en gejzírben fürdeni, körülötted a föléd magasodó hegycsúcsokkal e nélkül is életre szóló élmény. Hazafelé megálltunk egy nagyon kis falucskában út szélén grillezett lámát enni. Remélem ez nem lesz életre szóló élmény. Nagyon finom volt, de kissé angolosan fogyasztottuk. Nem mintha a húst forgató indián tudná, ez mit jelent. Szerintem ő úgy gondolta mi is indiánosan szeretjük a lámát. Hazaérve betoltam két bolust preventíve, nem is lett baj. A délutáni túra előtt volt két óránk, azt a főtéren sörözgetve töltöttük. Volt gyöngyöző oldalú csapolt Cristal. Mi más kell a férfiembernek a sivatag közepén?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.