Elérkezett a negyedik péntek is a telepen, ezzel a ténykedésem lényegében véget ért. Előző este még kimentem a srácokkal a szokásos esti sétára, majd utána többen kocsiba ültünk, és bementünk a szomszédos városba egy helyi KTV-be, ami lényegében egy karaoke bár. Ezek az emberek hihetetlen tehetséggel válogatják össze azokat a tevékenységeket, melyekben szörnyen rossz vagyok. Az egészet persze nem úgy kell elképzelni, mint otthon, itt ez nemzeti sport. Bementünk a bárba, ahol a bejáratnál sorban álltak a hostess csajok, majd kaptunk egy saját helyiséget, szóval legalább nem az egész bár előtt kellett produkálnom magam. Bent voltak kanapék, óriás flat tv, asztalok. Valamint kaptunk egy hostess csajt is, akinek onnantól kezdve az volt a dolga, hogy ha bármi kellett akkor szerzett, ha vkinek üres volt a pohara akkor töltött. (vannak KTV-k, ahol a  lányok egyéb funkciókkal is bírnak, ez nem olyan volt) Ezzel engem mondjuk az örületbe kergettt, mert rögtön ez elején kockázni kezdtünk, ami ugye azzal járt, hogy aki veszített, ivott. Viszont a sör ott volt az asztalon a poharam mellett. Akárhányszor veszítettem, a csaj mindig felpattant, hogy töltsön nekem, úgy, hogy kb. 5 cm-re volt tőlem a sör. A végén már mondtam neki, hogy nem kéne. (na, a gépem itt fagyott ki, hogy a hétvége során ne is térjen magához többet. Most itt ülök a reptéren a váróban, felszállásig van még vagy 2,5h. Online check-in persze így nem ment, nem is volt már csak középső ülés mire idértem. Becheckoltam, leültem, és most persze szépen muzsikál a gép. Szinte hallom is, ahogy röhög rajtam...) Szal vissza a KTV-be. A srácok ezzel a kockázós módszerrel gondolták megoldani azt, hogy végre lenyomjanak. Szerencsére ez annyira elterjedt játék errefelé, hogy már Shenzhenben volt szerencsém az egyik bárban megismerkedni vele, így nem voltam annyira zöld, mint mondjuk Mahjongban. Aztán egyszer csak megjelentek mindenféle, számomra ismeretlen arcok, akik bejöttek a mi fakkunkba, kezembe nyomtak egy sört, gan bei! aztán mentek is. Feléről sose tudtam meg kik voltak, hallották hogy van itt vmi nyugati gyerek, aztán akartak inni vele egyet. A többi meg vagy a céggel vagy a KTV-vel volt vmi kapcsolatban, most azt azért nem írom, hogy a boss volt, mert azt nem hiszem. Így már azért nehéz volt, vendégmunkásokkal is versenyezni. Közben persze ment a dalolás, sajnos az angol nyelvű kínálat nem volt túl bő, így nem is tudom mi volt a gázabb, az a Back Street Boys mennyiség amit egy este alatt elénekeltem, vagy a végén a My heart will go on. Lionel Richie Hello-ját olyan meggyőzően adtam elő, hogy még 2x meg kellett ismételnem az est folyamán. Mentségemre legyen mondva nem én választottam őket, Tracy volt a DJ, nekem már csak kezembe nyomták a mikrofont. A kínai dalok viszont nagyon kemények voltak, többnyire volt klipp is hozzá, így legalább némi fogalmam volt róla, hogy miről szólnak. Egy része mozgalmi dal volt, az egyikben pl. a traktoros lány nagyon pityergett mert szeretett párja bevonult katonának, de csak addig tartott a bánat, míg ki nem hirdették, hogy lehet menni munkásőrnek, így a végén már ő is egyenruhában, géppisztollyal a mellén vigyorgott a kínai zászló alatt. És nekem ugye nem ért röhögni. Nem ment könnyen. Utána elmentünk még enni, fogalmam nincs mit, inkább nem is kérdeztem meg, de csípett mint az állat, aztán vissza a telepre. Volt vagy 3 mire ágyba kerültem, reggel hatkor meg ugye meló volt. Biztos fel tudtam volna kelni, ha beállítom az ébresztőt, de sajnos ez kimaradt, így 7kor riadtam fel. Szerencsére Xiaolong felkelt időben, sztem ő sem tudja hogyan, így nem lett baj belőle. Aztán lemértük a 100-100 csirkét, és én gyakorlatilag végeztem a telepen. Még előző napon összeültünk megbeszélni a további teendőket és az infók elküldésének módját. Összepakoltam, 14.00kor indult a busz Shenzhenbe. Ott találkoztam még Somával, megbeszéltük a helyzetet, visszaadtam neki a kínai mobilom, majd nekiindultam HongKong-nak. Gyalog. Most nem volt kétrendszámos kocsi, mint idejövetelkor. Elmentem a határra, átsétáltam rajta, Kína kiléptetett, HongKong beléptetett, pecsét került mindenhova, kitöltöttem a papírokat, majd kerestem egy metrót. Soma mondta, hogy nem foglaltal nekem szállodát, de van a központban nagyon jó helyen egy, ahol mindig van szoba, könnyű odatalálni. Mindig van szoba, péntek este is, gyanús nem? Na mindegy menjünk. Közlekedés nagyon jól van megoldva, van egy ún. Octopus kártya, amire tudsz pénzt rakni, aztán már csak a leolvasókra kell rátenni, és megy minden mint a karikacsapás. Nem kell apróval szarozni, meg számolgatni mennyi a jegy. Ráadásul a leolvasó mindig írja mennyi van még a kártyán, szal végig képben vagy. Ha nem, akkor az állomásokon mindig le lehet ellenőrizni, és vannak automaták ahol fel tudod tölteni. Szal nekiindultam az útnak, gond nélkül oda is találtam a helyre ahol azonnal meghűlt bennem a vér (és ment még lentebb is, bőven). Szal a hely neve ChungKing Mansions. Sokat elárul a helyről, hogy van róla Wikipedia bejegyzés. Nem is rövid. :) Itt játszódik a Chungking Express című film, amiről ugye életemben nem hallottam, de tuti beszerzem vhonnan. Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy 16 emeletes házat, aminek a földszintje meg az első 3 emelete az ecseri és józsefvárosi piacok keveréke, mindenhonnan a rosszabbik részét felhasználva, fölötte meg ún. guesthouse-ok vannak végig. Sanszod nincs mi történik amint belépsz ide, annyi az ember, a zaj, a szag a forgatag, minden. Persze azonnal lerohannak, hogy copywatch, öltöny, hamisteló, kurva, mi kell. Szal az Örs aluljáró szilveszteri petárda-rakéta, meg cigi-cigi skandálós indián lakossága gyenge kezdő ehhez képest. Szobát egyedül sansztalan találnod, mert ugye nemtod pontosan mit rejt az épület, míg rá nem jössz egy idő után (vagy előre nem olvasol róla a neten, de én nem tudtam hova megyek) meg eleve az élmény hatására azonnal leolvad minden biztosíték és csak állsz ott bambán, hogy baszki ez mi. Na ekkor találnak meg az indiaiak. Van ott egy marék csóka, akinek az a dolga, hogy ilyenkor szárnya alá vesz. Mi kell, kaja? Irány egy étterem. Szállás? Gyere utánam. Elindultam a 3. ilyen gyerekkel, mert ez látványosan kisebb volt mint én, aztán úgy voltam vele, ha magáévá akar tenni a lépcsőházba ezt azért csak megverem. Elindultunk fölfelé. 2 lift van. A baloldali csak a páros emeleteken áll meg, a jobboldali csak a páratlanon. Elindultunk szobákat nézni, de mind rohadt kicsi volt, (az annyit tesz, hogy ágy, és még te kb. állva elférsz mellette, táska ágy alatt) nem volt ablaka, kint volt a fürdő, vagy ez mind együtt. Mondjuk 120HKD-nál egyik se volt több. A végén már nagyon untam cibálni a bőröndöm balra-jobbra, meg fel-le (ugye lift nincs ha 1 emeletet akarsz váltani, szal lehetett lépcsőzni) úgyhogy mondtam a srácnak, hogy figy. 300 HKD de az alábbi dolgok kellenek: ablak, rendes méretű szoba, hogy kapjak benne levegőt, internet, bent legyen a fürdő. Pont. Több ilyen szar szobát ne mutass, mert nem kell. Lett is vmi rendes rögtön 250-ért. Megpihentem az élmények után, majd elkezdtem szobát keresni a neten (ekkor még élt a gép), de a környéken nem volt csak nagyon nagyon drága, sokkal rosszabb helyen is csak drága. Fasza. Ha hétfőn élek még, és van vesém, akkor szerencsés vagyok. Szombaton, reggel felkeltem, nappali fénynél, kipihenve, lezuhanyozva már nem is tűnt olyan szörnyűnek a hely, egyre több nyugati hátizsákos turistával futottam össze, főként amerikaiak és ausztrálok, csajok is voltak akár egyedül is. Az azért már nagyon bátor. Szombat volt az egyetlen full napom, mert közben kiderült, hogy lesz váltásom a telepen, akiért ki kell mennem vasárnap 15.15-re a reptérre. Mintha bármi helyismerettel is rendelkeznék. Na mindegy, szombat lett így a HongKong sziget felfedezésének a napja (szálloda Kowloon-ban van). Bolyongtam össsze vissza, kis utcák, piacok, mozgólépcső fel a hegyre (793m!!), aztán le, mert aszittem a végétől megy a felvonó a kilátóhoz, de persze nem és a mozgólépcső csak felfelé megy. Illetve reggel meg csak lefelé. Szal utána a felvonóval felmentem a Viktória -hegyre, az nagyon megérte, mert a tetejéről gyönyörű a kilátás, látszik az egész HongKong sziget, meg szemben Kowloon, szal gyönyörű az egész. És nagyon szép tiszta idő volt, messzire el lehett látni minden irányban. Reggel még földalattival mentem át HongKong-ba de este kipróbáltam a Star Ferryt ami lényegében egy menetrend szerinti kompjárat a két part között, hétvégén 3 HKD-ért, hétköznap 2.50 HKD. Nincs 100 forint. Röhej. Ezt neked BKV. Vasárnap szétnéztem Kowloonban, mert csak fél napom volt, mert ugye du. reptér. Kimentem, persze késett a gép. Ráadásul visszafele kifogtunk egy taxis hiénát. Hogy rohadna meg. Mint két rookie nem kérdeztük meg mennyi az út. Szal ha vki erre jár, és a taxis többet mond az útra, mint 300 HKD a reptérről HongKong szigetre, pofán lehet röhögni. Hangosan. Elmentünk a szállódába, a kollégám lepakolt, majd kimentünk a városba, mert ő is szét akart nézni kicsit, meg meg is beszéltük mi van a telepen. ChungKingbe visszaérve 22.00 körül a szabót meg copywatchot kínáló csókák áttértek a hasis és testvéreinek az árulására. Azt sem kértem. Igazából rájöttem, hogy ezeket a csókákat csak egy módon lehet kezelni, az se jó, ha az ember azt mondja nekik, hogy nem kell, mert az már kommunikációnak számít és nem lehet levakarni őket. Mereven el kell nézni az Ofotért irányába, és észre se venni őket. Akkor tán csak 2x kérdik meg. Ma meg, megint rossz volt, mert délig el kellett hagyni a szállót, a gép meg 22.55kor indul. Elindultam ugyan város nézni, de hátizsákkal, 20 kilós bőröndöt húzva nagyon gyorsan elegem lett belőle, így leültem az öböl partján, gyönyörködtem a látványban, aztán elmentem ettem vmit. Hajókáztam egyet az öbölben, amilyen áron mérik, minden irányból minden irányba mentem egyet, hűvösebb is volt a vízen, meg tök jól nézett ki. Aztán végül kijöttem a reptérre.  Ja, jót röhögtem azon a hátizsákos páron, akik akkor értek be Chungkingsbe amikor én épp kifelé mentem, jöttek vagy 10 métert, mikor a csaj megállt, hogy No. Srác még próbálkozott volna, de a csaj közölte, i said, no! :D Reggel 10kor. Mi csinált volna este 9-kor, amikor van ott élet. A boltok fele nyitva se volt még. Szal azóta itt ülök. Még egy óra, mielőtt elkezdik a beszállást a gépemre. A HongKong - Zürich járat száma LX139, Zürich - Budapest LX2250. Akit érdekel a Flightstats.com-on nézheti mi van a géppel. Ha Amerikában lennénk, real-time mutatná a térképen épp merre jár, ha olyan kedve van, akkor ezt máshol is megteszi, csak nem mindig.

Holnap reggel 8.55-kor szállok le, ha minden jól megy, és ezzel véget is ér majd ez a kaland. Holnap még írok majd egy befejező bejegyzést, majd novemberig pihen egyet a blog.