Feljöttek ma este a srácok, hogy miért nem voltam vacsorázni. Asszem jobban jártam volna, ha gasztrointesztinális katasztrófára hivatkozom, mert a sima nem voltam éhes abszolút nem volt hihető számukra. Ilyen nincs. Nemá. 3x van kaja a telepen, és van hogy nem kérsz? :D Na mindegy, valahogy csak túltették magukat rajta. Aztán mondták, menjek le velük meccset nézni. Bár mondtam, hogy épp egy szakdogát ellenőrzök, de mivel kerek 20 perc kéz, láb és rajzolás után sem volt meg, hogy mi a manó is az a szakdolgozat amivel foglalkoznom kéne, inkább feladtam és lementem az irodába meccset nézni (bocs Aideen, holnapra tuti átnézem az irodalmi áttekintésed...). Lent aztán belefutottam a helyi gasztronómia újabb érdekességeibe. (Kedves édesanyám, te eddig olvasd, majd holnap jelentkezem, jóéjt). Kezdtünk az asztal alól hirtelen előugró rizsborral. Kb. szirup sűrűségű végtelen édes folyadék ami két pohár után erősen csücsörire húzza a szádat. Ráadásul éreztem, hogy kicsit combosabb, mint az otthoni borok így megkérdezem mégis mennyi alkohol van ebben a csodában. Olyan 25-30%. :D Közben került mogyoró, meg sör is. A sör 0,6l-es üvegben jön. Tudom, hogy ez nagy általánosítás, de az ország jelenlegi mentalitását jól tükrözi, hogy míg nálunk a sörgyárak az akár többszázéves hagyományaikkal hirdetik magukat, addig itt az üvegen azt emelték ki, hogy a legújabb, legmodernebb technikákkal a legfrissebb recept alapján készült ez a nedü. Nem volt rossz amúgy. Kingway névre hallgatott és ez is rizsből készül. Mily meglepő. Közben a sörrel együtt rendeltek halat is, ami vmi iszonyat csipős volt. Szárított kis halak, vmi fűszeres szószban. A szósz leszámítva pont ilyennel etetem a teknőseimet. 3 db-ot tudtam megenni belőle, amit utána 1 üveg sör kísért, hogy megint kapjak levegőt. Közben előkerült a holnapi ünnepi menü. A wikipedia szerint az "éhes szörnyek ünnepe" van, valójában volt egy híres költő aki szembekerült a politikai rendszerrel vagy 200 éve, és beleugrott egy folyóba emiatt. Azóta minden évben megemlékeznek róla. A tradícionális étel ilyenkor rizs és bab (vmint esetleg még mogyoró) keveréke, melyet egy a kukorica növény levelére (de nem az, megkérdeztem) hasonlító levélbe bugyolálva főznek ki, és azt eszik, plusz dobják a folyóba is, hogy a költő se maradjon éhen. Plusz ilyenkor van Shenzhenben a sárkányhajók versenye, csak sajnos nem sok esélyem van rá, hogy erre az eseményre visszajussak oda. Közben lement a szlovák-új zéland és a portugál - elefántcsontpart meccs is, előkerült még egy üveg bor is, ami viszont egy az egyben a Hey-ho piros szőlőlére hajazott ízben így gondolom erős sem lehetett. Mindemellett végig teáztunk közben, én már nem is bírtam követni mikor épp mi jön. Közben persze jöttek a klasszikus nyelvtanulós részek is, perfekt kínai lettem, és már ők is tudják mit kell mondani koccintáskor. Aztán mindenki menekülőre fogta, mert éjfél lett, és mivel azóta meg fél egy én is lépek...