Szombat reggel 8.47-kor riadtam fel, hogy nem tudom meddig van a szállodában reggeli. A múltkoriban 9.00-ig volt. Gyorsan összekaptam magam, feltekertem a hatodikra, ahol konkrétan egy bajor étteremben van a reggeli. Kicsit groteszkek a pepitába öltöztetett 150 centis, csontos kínai Frauleinok. Reggeli közben megtalált 3 kínai csóka, akik az asztalomhoz ültek le, akiknek épp vmi 20 éves évfolyamtalálkozójuk volt, és nagyon úgy érezték, hogy nekünk beszélgetni kéne. Én a tegnap este után azért még nem tartottam ott, főleg, hogy az ilyenkor ajánlott ébredés utáni rekreációt is át kellett ugranom a rohanás miatt. Mindegy, fél óra alatt felsorolták mik azok a helyek, amelyeket mindenképp látnom kell, mielőtt hazamegyek. Egyik sincs Shenzhen 500 km-es körzetében, így csak bólogattam, hogy aha persze mindenképp. Természetesen az eső szakadt reggel, így adtam neki egy kis esélyt, hogy abbahagyja. Megírtam a jelentésemet a pénteki mérésekről, amit aztán nem tudtam elküldni, mert nem tudtam életet lehelni a szállodai netbe. Utána átmentem a szemközti Starbucks-ba, mert ott van wifi, meg jó a kávé. Az eső délig sem állt el, így nem maradt más hátra, mint a turizmus monszun idején. Shenzhen-nel az a baj, hogy 1979 előtt ez még csak egy kis halászfalu volt, így a látvánnyosságok inkább a modern épületekre korlátozódnak. Emellett van még 1-2 érdekes hely, ahova érdemes elmenni, de egy közös mindben van, hogy szabadtériek. A metróban annyi érdekes volt, hogy a jegy az lényegében egy kis műanyag korong, amit a beléptető kapuknák lévő kis leolvasóra kell rátenni, aztán mikor végeztél, kifelé menet pedig kvázi egy perselybe dobod bele, és akkor enged ki. Egyszer skippeltem ezt, átfutottam az előttem kilépő mögött, hogy megőrizzem a korongot emlékbe. Aztán a következő metróban szépen zsebrevágtam az új jegyet is, innentől kezdve sanszom nem volt megmondani, melyik melyik. Automatákból veszed a jegyet, ahol meg kell adni azt is, hogy hova mész, így aztán nem mindegy, melyiket dobod be kilépéskor, mert a rosszal nem enged ki. Így lett két jegyem. :) Lőttem ugyan pár képet a városról, de a szakadó eső nem segítette elő a fényképezést. Azért berakok egyet kettőt a felhőkarcolókról, csak hogy lássátok milyen épületek vannak errefelé. Persze ez az üzleti negyed, vannak nagyon másmilyen épületek is, a lepukkantabb negyedekben. Mikor már véglet teljesen rommá áztunk, menekülőre fogtuk a dolgot. Hazamentem, sikerült végre megszerelnem a netet, majd elmentünk a tolmáccsal meg 3 kínai barátjával egy általuk gyakran látogatott kis koreai étterembe. Éreztem benne némi kockázatot, de azért belementem. Az étterem tényleg kicsi volt, kb. 5 asztal, erősen nem turizmusra építő környéken. Eljött az ideje, hogy gyakorlatban is kamatoztathassam a pálcikával való étkezésben szerzett gyakorlatomat, mert kés-villa ugya a környéken nem volt. Telepen azzal szedek magamnak, de azért még gyorsabb vagyok az otthon megszokott módon. Adtak vmi vékony fém pálcikákat, de azokkal gyorsan elvéreztem. Kaptam utána vastagabb fából készülteket, azzal már kifejezetten hatékony voltam. Kirendeltünk egy baráti mennyiségű kaját, aztán nekiláttunk (a képen részben már csak a romok, mert folyamatosan jöttek a fogások, így nem lehetett egy összefoglaló képet csinálni). Még hatósági koromban volt szerencsém éttermeket ellenőrizni otthon, azért néhány itt látott dolog asszem kiverte volna a kollégáknál a biztosítékot. Arról nem is beszélve, hogy a mögöttem ülő csóka konkrétan kutyát evett. Én azért maradtam a jó öreg marhánál (bízzunk benne, tényleg az volt), meg mindenféle gizgaznál. Rohadt jó volt amúgy. Az egyik legérdekesebb az a fém tálban lévő kaja volt a tojással a tetején. Konkrétan tészta kifőzve, plusz körte (fehér) és ubarkadarabok(zöld). Tetején egy tojás, asszem vmi hús is volt benne, de azt már nem vágom. Na mindegy, a lényeg, hogy az egész hideg vízben úszott, benne öklömnyi jégdarabokkal. Azt már a telepen is megfigyeltem, hogy a WC papír többfunkciós, mivel részben kézzel-lábbal esznek, szalvéta folyamatosan kéne. Ezt hidalják át a WC papírral, minden asztalon van egy tekercs (kicsit kolis-tanulós hangulatot áraszt, bár ott a zsebkendőt helyettesíti). Itt viszont volt neki csinos kis tartója is. :) Vacsora után átmentem a Stabucks fölött lévő bárba a magyarokkal. A péntekiről meg erről is el lehet mondani, hogy alapvetően élő zene van, ráadásul rohadt jól nyomták a srácok. Itt konkrétan a hely menedzsere is beugrott a zenekarba énekelni. A vendégsereg elég színes volt, főként 40-50 éves nyugati üzletemberek, valamint kínai khm, kurvák. Ment a nagy vadászat egész este. A wc-ben volt egy fószer, akinek az a dolga, hogy mikor végeztél kinyitja neked a csapot, meg tép le neked papírtörlőt. Baszki. Így otthon is fel lehetne számolni a munkanélküliséget. Amikor az asztalhoz visszamenve előadtam ezt, mondták a többiek, hogy ez semmi, vannak helyek ahol a férfi wc-ben van egy masszírozó faszi. Konkrétan odaállsz a pissoir-hoz, ő meg mögéd lép és közben masszírozza a vállad. Anyám segíts. Asszem megállt volna bennem az ütő (meg asszem más is megállt volna azonmód) ha vki elkezd hátulról gyurmázni vizelés közben. Bár engem nem érnek fel, védve vagyok. :D